A Brahmanizmus

FILOZÓFIA - Írásbeli dolgozat
2005. március 08.

Történeti áttekintés – avagy a Brahmanizmus születése

Egyszer volt, hol nem volt, annyi bizonyos, hogy nagyon régen volt – ha nem is az Üveghegyen túl, hanem az Indus völgyében – egy neolitikus kultúrából kialakuló civilizáció. Gyökerei az időszámításunk előtti 4. évezredre nyúlnak vissza, ám fénykorát csak. I.e.-i 3. évezredben érte el. Ekkora azonban legnagyobb városainak lélekszáma az 50-100 ezer főt is elérte. A korra jellemző földművelés és állattenyésztés mellett ők már kereskedtek is, egyes leletek alapján Mezopotámiával is kapcsolatban álltak. Talán ennek is köszönhető, hogy még az írásbeliség is – igaz, pecsételők formájában – megjelent náluk, a közel 400 írásjellel bíró rendszerüket azonban máig sem sikerült megfejteni. Ezek a pecsételők többek között mitikus alakokat ábrázoltak, de megjelentek a későbbi hinduizmus istenei és szimbólumai is.
A mai dravidák ősei által alapított civilizáció I.e.1200-ban azonban hanyatlásnak indult, amiben az akkoriban északról érkező indoeurópai (árja) törzsek jelentős szerepet játszottak. Ettől az időtől veszi kezdetét azonban Indiában a Védák kora.
Az árják érkezésének másik fontos következménye volt, hogy az őslakosság már kialakult vallási életéhez hozzáadódott az árják természeti erőkre – Nap, Hold, Tűz istenekre – alapozott politeista hitvilága. A két hitvilág egyesüléseként került be a vallásba a totemisztikus hagyomány is, avagy a szent állatok megjelenése. Ez elsősorban a tehénben testesült meg, melyet ma is szent állatként tisztelnek, de megtalálható volt az elefánt, a kígyó, a majom és a krokodil is. Megjelentek továbbá a szent növények is, ilyen volt például a fügefa kultusza.

vedak

A Védák

A Védák nem más, mint a hinduizmus szent iratainak összefoglaló elnevezése. Szanszkrit nyelven készült, amely talán a legősibb nyelvek egyike – és a mai ember számára a legnehezebben elsajátítható. A véda szó eredeti jelentése tudást jelent, és az Indus völgyébe megérkezett indoeurópai törzsek hitvilágát ismerhetjük meg belőle. Az ősi indogermán istenek – Indra, Váju, Varuna, Rudra, Djauszpitar – és kultuszaik is megjelennek benne. Ezek az úgynevezett védikus tanok a papi klánokban apáról fiúra szálltak, szájról szájra terjedve (orális tradíció).
Három nagy gyűjteménye közül a Rigvéda az istenekhez intézett himnuszok gyűjteménye, a Jadzsurvéda a rítusok szabályait, az oltárok és áldozati helyek készítésének módját, míg a Számavéda a – főként rituális – zenék és énekek tudományával foglalkozik.
Később társult hozzájuk az Atharva-véda, mely a démoni erők ártalmait volt hivatott kivédeni, de a mágikus szövegeket is ez rejtette. Szintén később született meg a Brahmanák és az Áranjakák – ezekben már a kozmosz természetére irányuló misztikus spekulációk is megtalálhatóak. Utóbbiakat a történészek védikus kommentár-irodalomnak is szokták titulálni.
A Védák közé gyakran más könyveket is sorolnak, ezekről azonban a tudósok, kutatók és tanítók igen eltérően vélekednek. A legfőbb feltétele annak, hogy egy írást védikussá nyilvánítsanak az az, hogy szelleme ugyanazon az alapelven nyugodjon, mint a védikus szentírások – függelenül annak keletkezési idejétől. Ez az elv a védák egyik legfontosabb tanítása: mely szerint az anyagi test és a jelen világ csupán átmeneti, ellentétben a lélekkel, mely örök, és melynek otthona a lelki világ, ahova próbál visszatérni. Ennek legmegfelelőbb módja, ha az Isteni szolgálat útjára lépünk.
Mindegyik könyvre jellemző az igen terjedelmes tartalom: a Rigvéda 1.017 himnusza vagy a 18 fő Purána (mely sokszázezer versszakot foglal magába) szinte eltörpül a Mahábharata 110.000 verse mellett…
A Védákról beszélve azonban fontos még egy könyvet kiemelni: ez a Manu-szamhita, mely Manunak, az emberiség ősatyjának törvénykönyve. Egyike azoknak, amelyek meghatározzák az erkölccsel és viselkedéssel kapcsolatos szabályokat, kötelezettségeket, valamint az ezek megszegéséért járó büntetést is.
És ha a fontos könyveknél tartunk, akkor végül – de nem utolsó sorban – ugorjunk vissza egy pillanatra az Atharva-védához: Ennek a könyvnek része ugyanis a Vaszati és az Ayurveda. Az Ayurveda két szanszkrit szóból tevődik össze: Ayus és a veda, ahol az Ayus jelentése „élet” illetve „egészség”, a Veda szó jelentése „tudni”. Tehát, az Ayurveda európai fordítása: orvostudomány, azaz az életről szóló tudás. Ezen belül azonban nem pusztán egy orvosi irodalmat, hanem egy olyan átfogó életmódrendszert ismerhetünk meg, amely az ember testi-lelki állapotával, valamint a világegyetemhez való viszonyával is foglalkozik. Egyben ez a legősibb, holisztikus szemléletű természetgyógyászati módszer is, melyet napjainkban világszerte is sikerrel alkalmaznak, különösen a krónikus betegségek gyógyításában.

A Brahmanizmus istenképe

Mindenek előtt tisztázni kellene, hogy mi is az a Brahmanizmus. A brahmanizmus, vagy hinduizmus – mint azt a történeti résznél láthattuk – politeista (azaz sokistenhivő) vallás. Nincsenek szilárdan rögzített, általános érvényű dogmái, egyháza és papi hierarchiája. Vallásukat követői szanátana-dharmának, azaz "örök vallásnak" nevezik, mert az évszázadok során folyamatosan fejlődött, alakult, nem vezethető vissza egyetlen alapítóra sem. Tanítása szerint mindig jelennek meg bölcs férfiak – azaz testet öltött istenek – akik újra hirdetik az igazságot.
A Brahmanizmus istenképéről beszélni azonban némi képzavart rejt magában… Ennek egyszerű oka a Brahmanizmus és a Hinduizmus közötti különbségben rejlik. Míg ez utóbbit az isteni Háromság – Brahmá, Visnu és Siva – vezérli, addig a Brahmanizmusban – ugyan Brahman néven – de mégis egy személytelen, abszolút megfoghatatlan istenséget tisztelhetünk.

Legfontosabb istenek

A főbb isteneknek és istennőknek több alakjuk és elnevezésük is ismert; köreiket számos, korábbi mitológiákban szereplő, némileg alárendelt istenség egészíti ki; de démonok és szellemek is helyet kaptak a hitvilágban:

  • Brahma: A világ megteremtője, a lélekvándorlás irányítója. Korábban nagyobb szerepet tulajdonítottak neki. Főistenként is tisztelték, ma inkább a világ építőmesterének tartják, aki az egyes elemekből összerakta a világot.

  • Visnu: Ő a fenntartó isten. E világnak és az egymást követő világok körforgásának fenntartója. Sokkal befolyásosabb, mint Brahma. Amikor az emberiséget a Gonosz hatalma fenyegeti, akkor ő jelenik meg állat (hal, teknősbéka, vadkan), vagy ember alakban védelmezőként. Megtestesülései (inkarnációi) közül a legnépszerűbbek Krisna és Ráma.

  • Ráma királyfi volt, akinek a feleségét az óriás Ránana elrabolta. Ráma hatalmas hadsereg élén – melyben majmok is harcoltak – visszaszerezte őt.

  • Krisna: ereiben szintén királyi vér folyik. Nagybátyjának azt jósolták, hogy unokaöccse meg fogja ölni - ezért minden csecsemőt kivégeztetett. Krisna azonban megmenekült, pásztorok nevelték fel.

  • Siva: A Trimurti harmadik tagja, Visnu után a legnépszerűbb isten. Egy személyben jelképezi a mindenség teremtő és a pusztító erőit. Személyében összeolvadt a védikus kor Rudra istene, (aki a betegségeket küldi íjával), és egy korai árja kori természetisten alakja. Az isteni hármasságból hol Visnut, hol Sivát tekintik a főistennek.

Alacsonyabb rangú istenként megmaradtak a védikus kor (az árja bevándorlás előtti korszak) istenei is. Indra, Mitra, Varuna és Agni.

  • Indra: viharisten volt, a harciasság megtestesítője, az istenek királya.

  • Varuna: a brahmanizmus idején égisten, holdisten, majd később a víz istene. Mitrával ők ketten az örök világrend törvényeinek őrei, Agni pedig a Tűz istene volt.

  • Szintén alacsonyabb rangú isten Ganésa, az elefántfejű, aki a nehézségeket, akadályokat segít legyőzni. Hozzá imádkoznak például, ha az indiai kisgyerek iskolába kerül.

Az indiai panteonhoz (=istenek összessége) istennők is tartoztak, Laksmí például a szerencse istennője, Szaraszvatin pedig a tudományé. Ők Visnu és Brahma hitvesi.

A Brahmanizmus rendszere

A brahmanizmus szó az indiai papi kaszt (brahmana) elnevezéséből ered. A hinduizmus, vagy brahmanizmus egyszerre vallási és társadalmi rendszer is. Helmut von Glasenapp: Az öt világvallás című könyvében így határozza meg: "…saját talajon kialakult vallási-társadalmi rendszer, amelyhez az indiai lakosságnak túlnyomó többsége tartozik, és amely magába foglalja mindazon rítusok, vallások, szokások és mitológiai elképzelések összességét, amelyeket a szent könyvek és a brahmanák előírásai közvetlenül, vagy közvetve szentesítettek."
A gyakorlatban az örök körforgást, az örökkévalóság világképét a társadalmi felépítés, a kasztrendszer tükrözi. Ez alapján a társadalom minden tagja egy-egy kasztba – azaz egy zárt társadalmi csoportba – tartozik, melybe csak beleszületni lehet. Innen se fölfelé, se lefelé nincs lehetőség jutni. Mindenkinek feladata, hogy a saját kasztja által meghatározott feltételeknek a lehető legjobban megfeleljen, sorsa ellen azonban senki nem lázadhatott.
A legfelső kaszt a brahmanák kasztja. Ők különös figyelmet fordítottak a tisztaságra, kizárólag szellemi dolgokkal foglalkoznak. A táplálkozásra, társadalmi érintkezésre vonatkozó szigorú előírások szerint élnek, ezáltal is óvják testüket a fizikai és rituális tisztátalanságtól. Feladatuk az adományokat elfogadása, áldozatok bemutatása, de legfontosabb ténykedésük a Védák tanulmányozása és magyarázata. Helyzetük rendkívüli módon kiváltságos: még a királynak sem volt joga például kivégeztetni őket, legsúlyosabb büntetésük a száműzetés lehetett.
A sorban következő a ksatriják kasztja. Ők nem lelki, hanem kifejezetten testi dolgokkal foglalkoznak. Fizikai erőnlétükkel biztosítják megélhetésüket, ezért rájuk nem vonatkozik a hústilalom. Ez akár üzenet-értékű is lehetne a mai kor néhány vegetáriánusának… Elsődleges feladatuk a társadalmi rend védelme – ezért leginkább katonaként tevékenykednek – de ebből a kasztból kerülnek ki a királyok is.
A harmadik a dolgozó rend, azaz a vaisják kasztja. Ők állattenyésztéssel, földműveléssel, iparral foglalkoznak. Fő feladatjuk testük táplálása, valamint életszükségleteik kielégítése.
Az első három kaszt előjoga volt a Védák tanulmányozása. Őket "kétszer születetteknek" nevezték, mert egy bonyolult beavatási szertartással jelképesen "újra megszülettek".
Az alsóbb rendek közül a negyedik rend a súdrák kasztja. Az ő feladatuk minden fölöttük álló szolgálata. Két csoportjuk közül az alacsonyabb rendbe tartoztak azok, akik a "piszkos" dolgokat végezték (ruhamosók, vagy azok, akik állatokkal foglalkoztak, például halászok). Valamivel jobb volt a helyzetük azoknak, akik a "tisztább" dolgokat végezték (például szőttek). A társadalmi ranglétra legalsó fokán azonban nem ők, hanem a páriák, az érinthetetlenek voltak. Az idegenek, a nem hinduk, minden kaszt alatt helyezkedtek el.
A kasztrendszert természetesen tanokkal is alátámasztották, eszerint az emberiség egy közös ősnek, Purusának a szétdarabolt testrészeiből származik. "Szájából lettek a brahmanok, két karjából a harcosok és a fejedelmek, combjaiból a munkaadók, lábszárából a súdrák." Ebből eredendően állították, hogy a kasztok megléte isteni akarat. Ennek ellenére a társadalmi elégedetlenkedések eleinte elkerülhetetlenek voltak, a zúgolódások elkerülésére új, szigorú, aszketikus előírásokat vezettek be (hústilalom, nemi megtartóztatás) a brahmanák kasztjában. Idővel azonban már ez sem volt elég, megfelelő világmagyarázatra volt szükség. Ekkor fejtette ki először Jádzsnavalja brahman az átlényegülés, azaz a lélekvándorlás tanát: az ember lelke a halál után nem pusztul el, hanem átköltözik valami más anyagi testbe. Mindenkinek a jó és a rossz tettei által meghatározott végzete, karmája van, s ez határozza meg, hogy legközelebbi életében milyen állatként, istenként, avagy mely kasztba tartozó emberként fog újjászületni. Amennyiben a saját kasztjának megfelelő követelményeket jól teljesíti, akkor azonban van rá reménye, hogy következő életében egy magasabb kasztba kerül. Paradicsomi kilátások – mondhatnánk…

A Brahmanizmus utóélete: a Hinduizmus

A Brahmanizmus az Elő-Indiai népek ősi vallása. Alapja a hinduizmusnak, melyet India lakosságának 83%-a tekint sajátjának, míg világszerte az emberek 13%-a érzi így. Ez a szám különösen magas annak ismeretében, ha figyelembe vesszük, hogy sem a brahmanizmus, sem a hinduizmus nem térítő vallás, és nem is volt soha az. Ezt alátámasztja, hogy ma is India vonzáskörzetében élnek elsősorban követői.
A brahmanizmusból – a buddhizmus és a dzsainizmus által megrendítve – de annak gyökereire támaszkodva alakult ki a hinduizmus. Nem egyenes folytatása, hiszen mint láthattuk, az istenkép is változott, ahogy néhány istennek a funkciója is (pl. Varuna). Tulajdonképp a hinduizmust nevezhetjük a brahmanizmus reformjának is. Ez a reform az első évezred során játszódott le, és jelentős mértékben Sankara nevéhez fűződik (788-820).
A hindu vallás alaptétele: A világegyetem rendezett egész, amely felett egy, a természetben és az erkölcsi életben is megnyilvánuló világtörvény uralkodik: a dharma. Ezt a világtörvényt többféleképpen is elképzelik: egyesek személytelen erőnek, mások a többiek fölé emelt istenalaknak hiszik. "A világ örökkévaló, nincs őskezdet és vég, hanem a keletkezés és az elmúlás az egymást követő váltakozó folyamatában szüntelenül megújul." (Glasenapp)
A világ a hinduk szerint egyetlen földkorongból áll. "A Föld felszíne alatt alvilágok, poklok találhatók, ahol kígyószellemek, démonok és büntetésüket töltő gonosztevők szellemei lakoznak. A Föld felszíne felett, emeletszerűen egymás fölé magasodnak a felső világok, amelyek az isteneknek és szellemeknek szolgálnak lakhelyül. Az ily módon elrendezett világot burok veszi körül. Ez a "világtojás” addig marad fent, amíg a Brahma élete le nem telik. Ez emberi időszámítás szerint 311 040 000 000 000 év."(Hunyadi)

A Brahmanizmus más vallásokkal összevetve

Tekintettel arra, hogy ma már nem beszélhetünk Brahmanizmusról, így meglehetősen nehéz a ma élő vallásokkal összevetni. Annyi bizonyos, hogy a hinduk Jézust Visnu egyik megtestesüléseként, azaz avatárjaként tartják számon. A brahmanizmus utódjának tekinthető hinduizmusban is fontos szerepet kap az isteni Háromság (Trimúrti), akárcsak a kereszténységben. A vallásosság, mint életmód azonban inkább az iszlám vallásokban található meg, legalábbis ami a köznépet illeti. Ezzel szemben a Védák három nagy könyvének tartalma a pogány, illetve természeti vallásokban jelennek meg (pl. Árnyak könyve), akárcsak az elemek isteni tisztelete. De akár az Ószövetséggel párhuzamba állíthatjuk, különösen a Manu-szamhita könyvét.
Azt gondolom azonban, hogy minden vallás egy tőről fakad, így felesleges azonosságokat és különbségeket keressünk. Mert mit is mondanak a vallások? Hogy egyik se sértődhessen meg a másikra, ezért ABC sorrendbe szedve kukkantsuk meg mindegyik legfőbb tanítását.

  • Buddhizmus (Samyuta Nikaja V. 353.35-354.2) Ami se nem kellemes, se nem örvendetes számomra, hogy okozhatnám azt valaki másnak.

  • Dzsainizmus (Sutrakritanga 1.11.33) Úgy bánjon az ember a világ minden teremtményével, ahogy szeretné, hogy vele bánjanak.

  • Hillel (Sabbath 31a) Ne tedd mással, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek.

  • Hinduizmus (Mahabharata XIII. 114.8.) Nem volna szabad úgy viselkednünk másokkal szemben, ahogy az nekünk magunknak kellemetlen volna. Ez az erkölcs lényege.

  • Iszlám ( an-Nawawri 40 Hadit 13) Senki sem igaz hívő közületek, amíg nem kívánja testvére számára ugyanazt, amit magának kíván.

  • Jézus (Mt.7 12., Lk 6 31.) Amit tehát szeretnétek, hogy emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.

  • Konfuciusz (Beszélgetések 15, 23) Amit nem kívánsz magadnak, azt ne tedd másnak se.

  • Wicca törvény: Tégy, amit akarsz, de ne árts senkinek.

Sajnos ez a gyűjtemény nem az én fejemet dicséri, de ajánlom mindenkinek, aki képtelen elfogadni a másik hitét, világról alkotott képét. Azt hiszem, ez a gondolat a brahmanizmus tanításaitól sem idegen – ezért talán ennek a dolgozatnak is remek végszava lehet.