Én, Mammy Potter

Megfogadtam, hogy nem szólalok meg többet Harry Potter témában. Nem állt szándékomban eddig sem meggyőzni senkit a könyv hasznosságáról, és az ellenzők érveit is igyekeztem tiszteletben tartani. (Amíg nem akarták rámerőltetni – ezért született a „Nyílt Levél”.)

Egyvalami azonban nem hagy nyugodni: Harry Potter egy mesealak! Nem maga a Sátán, csak egy kisfiú – és mint ilyen, sok gyereknek (is) egyúttal modell. Ezt tapasztaltam. Azt azonban véletlenül sem vettem észre, hogy ez a modell HP, a boszitanonc lenne… Csak egyszerűen HP - a kisfiú, akinek teljesen magára hagyatva éli életét a nagy(mugli)világban…

Nekem volt szerencsém egy Dursley családban felnőni. Ahol lépten-nyomon megaláztak, kihasználtak. Szeretet helyett verést kaptam, játék helyett háztartás vezettem, alkoholista anyámnak és barátainak hordtam a pálinkát. (Érdekes, ez ellen nem tiltakozott sem az egyház, sem a gyámhatóság!) 16 évesen szálltam fel a „vonatra”, arra már nem emlékszem, hogy a 9 és ¾-ről indult-e… De megérkeztem egy varázslatos világba. Hogy azt „Roxfortnak” vagy „önálló életnek” nevezzük – szerintem olyan mindegy.

Cseppet sem volt könnyű dolgom: azt hiszem a háromfejű kutyával is megvívtam már - sőt, maga Netuddmegki is többször keresztezte utam. De megtanultam varázsolni! Boszorkányos ügyességgel hoztam létre egy saját családot. Naponta élvezem mágikus hatásukat, hiszen 4 gyermekem és Pappyjuk gondoskodik róla, hogy csodás varázslatnak érezzem a hétköznapok problémáit is. Boszorkánykonyhámban mindig kerül valami kotyvasztani való – hála annak, hogy imádom a munkám, és ezért élvezem, hogy rengeteget dolgozom.

Gyerekkoromban számtalanszor álmodoztam arról, hogy egyszer majd eljön egy varázsló, és véget érnek a szenvedések. Szerintem HP könyve is egy ilyen álom. Egy magára maradt gyermek álma… És fontos, nagyon-nagyon fontos, hogy a világ kicsi Harry Potterei, akik szintén Dursleyéknél laknak tudják, hogy igenis történhet varázslat!!! Lehet, hogy mi felnőttek ezt Istennek hívjuk, lehet, hogy akaraterőnek. De ezen nemes szavak a gyerekeknek még semmit sem mondanak! Ők csak meséül értik, ez az ő világuk. Vagy azért mert szüleik az otthonukba hozzák a mesék világát, vagy mert odavágyódnak menekülésképp.

Csak mi, felnőttek vagyunk képesek mindenben a rosszat keresni! Csak mi, felnőttek tudunk minden meséből rémséget csinálni. És csak mi háborodunk fel ezen…!

Üdv Mindenkinek
Mammy – a boszorkány